Fekete tea vagy „vörös” tea?

Nem akarunk senkit megkavarni: amit mi itthon fekete teának ismerünk, azt Kínában vörös teának mondják! Megvan nekik is a fekete teájuk, de az egy másik, egy érlelt tea típus. 

Kínaiul a „hong cha„, szó szerinti fordításban vörös teát jelent és a teljes oxidációs folyamaton átesett (feketés színű) tealeveleket nevezzük így. 
Az elkészült ital színe vöröses, ezért nevezték el így a “fekete tea” szülőhazájában ezt a teatípust. Az első európai kereskedők viszont a száraz levelek sötét színe alapján keresztelték el fekete teának. (Nem tájékozódtak szegények megfelelően) 

Fekete tea itthon

Fekete teaként itthon jellemzően a filteres, úgynevezett CTC (crush, tear and curl/zúzás, tépés és sodrás) teák terjedtek el (ízesített vagy nem ízesített formában). Az brit-indiai történelemből ránk hagyományozott teákat hívjuk nyugodtan továbbra is fekete teáknak. A „vörös tea” kifejezést,- aki szeretné – használja a teanövény „eredeti”, kínai kultúrköréhez köthető (kínai és tajvani) teákra. Mi a továbbiakban – a Google keresések és a köznyelv kedvéért – megtartjuk a fekete tea kifejezést és csak szakmai berkekben használjuk majd a kínai fordítást! 🙂

A leginkább CTC eljárással, tömegtermelésben készült, főleg tejjel való fogyasztásra hangolt fekete teák jellemzően India, Sri Lanka, Kenya (stb.) teaültetvényeiről származnak és a világ tea termelésének nagyobbik részét teszik ki. A gyors de intenzív oxidációs eljárással, a nyersanyagból kb. pár óra alatt elkészül a valóban inkább fekete színű és főzetű, egyhangú, mondhatni – ízesítés nélkül – durva ízű tea. 

A kínaiaknál is sok tömegtermelésből származó teát találunk, de emellett nagy számban megmaradtak a kis manufaktúrák vagy kisebb-nagyobb gyárak, ahol őrzik a jó vörös tea készítésének hagyományos és bonyolult, több lépcsős, sok szakértelmet és türelmet igénylő módszerét. 

Az ilyen helyeken nagy hangsúlyt fektetnek a prémium minőségű, friss alapanyagra, ez pedig az ízben abszolút kiérezhető. Ezeket a teákat csak és kizárólag önmagukban érdemes fogyasztani és lehetőleg hagyományos eszközökkel kell elkészíteni. 

Rövid fekete tea történelem

Kínában a tea elsősorban a császárok és az udvar kedvelt itala volt. (Európában is először a királyok fogyasztották) 
Több teakert és rengeteg ember szolgálta ki a nemesi igényeket. 
Az ú.n. „hódolati tea” először gőzölt, tömbökbe préselt zöld tea volt, majd a 14. században a Ming dinasztia alapító császára – a túl nagy munkaigényre hivatkozva – beszüntette ezt a feldolgozási szokást és elrendelte a hódolati teák szálas formában történő beszolgáltatását.

Sok korábbi „állami alkalmazott” a Wuyi hegységben kis parcellákon – az ottani Buddhista szerzetesek segítségével – saját termesztésbe kezdett. Songluo-hegyi (Anhui tartomány) szerzetesek egy új módszert fedeztek fel a levelek oxidációjának megállítására: a wok-ban való sütést. 

Ez a módszer kellemes, pirított ízt adott a zöld teáknak és hamarosan terjedni kezdett mindenfelé és kezdte kiszorítani – a japánban mai napig használatos – gőzölést. 
Ezek az innovatív kis üzemek hamarosan felfedezték, hogy a levelek besütés előtti – hosszabb oxidációjával egészen komplex és még érdekesebb ízvilágot tudnak előcsalogatni a levelekből – ellensúlyozva a zöld tea enyhe nyersességét. 

Ebből alakult ki előbb az oolong- (wulong) majd további oxidációval a fekete tea típus és ezt kedvezően fogadták az európai kereskedők is, akik elkezdtek versengeni ezekért a változatos és hazáikban is egyre népszerűbb kínai teákért. 
Európába a tea a 17. század elején érkezett először holland kereskedők által. A Zheng Shan Xiao Zhong (lefordítva: „Zheng-hegyi kis levelű fajta”), azaz kantoni, „kikötői” dialektusban „Lapsang Souchong” egy értékesebb, kedvelt fekete tea a Wuyi hegyről, ami a mai napig így van.

Wuyi hegyi fekete teáinkat itt találod:

A fekete tea füstös?

A „borzalom füstös” változata sajnos egy modern torzszülött. 
Az eredeti változat enyhe füstösséggel rendelkezik és az elektromos szárító kemencék megjelenésével egyre ritkább. (nálunk persze megtalálható… 😀 ) A nem füstös változata akár különleges, gyümölcsös, fűszeres ízvilágú is lehet. 

A Wuyi-teák általános kereskedelmi neve ‘Bohea’ volt. A ‘Pekoe’ szintén a kantoni nyelvjárásból ered és fehér kis pihéket jelent, ami a friss rügyeket borítja: a legmagasabb kategóriájú tea általában az ilyen. 
Hosszasan lehetne a nagyon izgalmas tea történelemről írni amihez esetleg olvassátok el a Wikipedia-n a Wuyi tea bejegyzést.

A kínai kereskedelmi monopóliumot a britek mindig is kijátszani törekedtek, céljuk volt, hogy a saját, indiai gyarmataikon ültessenek teanövényeket.
Egy skót botanikus Robert Fortune segítségével titokban magokat és palántákat csempésztek ki Kínából és a britek megalapították az első Darjeeling-i ültetvényeket, feldolgozó üzemeket.

„Megint a brittek”

A brit ízlés mégsem a kifinomultabb kínai teára (Camellis Sinensis var. Sinensis) állt rá, hanem egyre erősebb ízeket kívánt amit a legjobban a teanövény másik változatából az Assamica-ból (Camellia Sinensis var. Assamica) lehetett készíteni.
Ezt a britek egy véletlen folytán egy másik skót, Robert Bruce közvetítésével találták meg, hiszen egy indiában is megtalálható Singpho nevű népcsoport népi itala volt és ide talált kapcsolatot ez az úriember.
A kínai teanövény változat egyébként nem is bírja azt a forró, trópusi klímát mint az Assamica, hamar elpusztul. 

Több mint két évszázadon keresztül tehát az egzotikus és íz-, aroma gazdag kínai fekete tea mint pl. a Keemun (Qimen) és a Lapsang Souchong (Zheng Shan Xiao Zhong) a királyok és az előkelő európai társaságok kedvenc itala volt de ahogy az asszámi tea megjelent a piacokon, kezdte kiszorítani a kínai változatot és a köznép körében is egyre nagyobb népszerűségre tett szert. 

Hogyan készül a fekete tea?

A szüret április elején kezdődik – ebben vidékenként pici, pár hetes eltérés található. A legzsengébb, pici rügyekből csak néhány fekete teatípus készül mint pl. a „Jin Jun Mei” a Wuyi hegyről.

A fekete teákhoz általában a kifejlettebb 2-3 felső levelet használják fel. 

A rügyet is és levelet is tartalmazó fekete teáknak picit édeskésebb az ízvilága. A csak leveleket tartalmazók teák pedig testesebbek, fűszeresebbek. Az év közben további szedések is lehetségesek főleg a forróbb éghajlatú helyeken (pl. Tajvan), de a kora tavaszi természetesen a legmagasabbra értékelt ezek közül. 

A vörös teához szánt alapanyag tehát állhat csak rügyekből, rügyekből és levelekből vagy pedig csak kifejlett levelekből.

Az oxidáció – a fekete teák egyik kulcsa – az a folyamat, mint amikor ketté vágunk egy almát és az a levegőn kint hagyva, némi idő után bebarnul.
Ez történik a tealevelekkel is szedés után.
Ha hagyják a folyamatot teljesen végigmenni, akkor lesz belőle fekete tea. Persze közben történik „ez-az”, rázás, sodrás, szárítás.
Zöld tea is készíthető ugyanabból a levélből – ha az elején megállítják az oxidációt.
Az, hogy melyik vidéken, melyik növényből milyen teatípust készítenek, az függ a helyi szokásoktól és a növény nemesített változatától.
Van amelyikből csak fekete teát készítenek, van amelyikből több teatípust, például oolongot.
Ezzel sok kísérletezés zajlik napjainkban is – csakúgy mint minden más terménynél. 

A feldolgozási folyamat röviden: 

1. A géppel vagy (esetleg, ritkábban kézzel) szedett leveleket először meleg levegővel vagy a napon fonnyasztják, hogy veszítsen nedvesség tartalmából és, hogy a sejtfalak fellazuljanak. 
2. A teakészítő mester ezután (leggyakrabban sodrógéppel) sodorja a teát, hogy a levél belsejében lévő illat és ízanyagok a felszínre kerülnek. Ezzel egyedi ízvilág és karakter alakul ki. A kézi sodrás egyre ritkább már Kínában is.
3. Több további sodrás és szárítás következik, mialatt a levél veszít nedvesség tartalmából. 
4. A végső sütéssel megállítják az oxidációs folyamatot, és teljesen megszárítják a leveleket. Ezzel a levelek nedvességtartalmát, 5% alattira csökkentik.
5. 1 kg vörös tea előállításához 5 kg nyers tealevélre van szükség.

Nézz körül fekete teáink között

Fekete tea egészségügyi hatása

Javasoljuk, hogy ezt a cikket olvassátok el, illetve az oldalon sok hasznos orvosi írás is van a különböző teatípusok hatásairól a szervezetünkre.

A fekete teában ugyanúgy koffein található mint a kávéban. A „tein” kifejezés pontatlan. A felszívódásban vannak a különbségek. A zöld teából lassabban, a feketéből gyorsabban szívódik fel ez az élénkítő hatású anyag. Hasonló ebből a szempontból a kávéhoz.
A fekete tea tehát inkább felpörget, emellett még jól fel is melegít.
Ez lehet egy alap szabály, hogy minél sötétebb egy tea annál melegítőbb a hatása szervezetünkre.
Minél hidegebb az idő annál jobban esik (a fogyasztása). De ebben egyéni eltérések is lehetnek. 

A „jó” fekete teát nem kell se cukorral, se mézzel sem pedig tejjel ízesíteni. „Rosszat” meg ne igyunk. 

Fekete teáink