Fehér tea

Legkevésbé feldolgozott, enyhén oxidált teatípus. A leveleket borító ezüstös pihékről kapta a nevét, illetve a tea főzetének színe is a legvilágosabb (fiatal fehér teáknál). A leszedett friss hajtásokat vagy kifejlettebb leveleket kiterítik bambusz tálcákra, majd először árnyékosabb helyeken hagyják, hogy veszítsenek a levelek nedvesség tartalmukból, egy kissé megfonnyadjanak, megpuhuljanak, ezután következik a napon történő, vagy gépek segítségét kérve, a teljes megszárítás.

A fehér teának szánt leveleket nem sodorják, nem sütik. Hasonló a feldolgozási módjuk, mint a nálunk ismert herba főzeteknek: pl.: hársfa virágzat, csalán, fürtös menta hajtás, stb.

A levelek hosszabb száradásnak vannak kitéve, mint a többi teatípus, ezért száradás közben oxidálódnak egy picit. Ennek köszönhetően a virágos, édes aromáik erőteljesebbek, mind illatukban mind ízükben egyaránt.

Kína, Fujian tartomány. Innen származik ez a teatípus, melynek leghíresebb termővidékei itt: Fuding és Zhenghe.

A fehér tea a víz elemet képviseli, a fiatal tea enyhén hűtő hatású. A reggeli, délelőtti órákban hasznos fogyasztásuk, amikor az éjszakai alvás után a szervezetnek szüksége van víz pótlásra.

A fehér teában lévő koffein lassabban szívódik fel, illetve a kevesebb rügyet tartalmazó fajtákban, a mennyisége is kevesebb.

Híres kínai mondás a fehér teáról:
Egy éves – tea, három éves – orvosság, hét éves – kincs