Ez a legkevésbé feldolgozott teatípus. A legközelebb áll a tealevél természetes állapotához. A leveleket borító ezüstös pihékről kapta a nevét, illetve a főzetének színe ennek a típusnak a legvilágosabb. Frissen könnyed, füves íze van, érlelten ez érdekes, enyhén gyógyszeres, malátás ízre változik.
A “Yin Zhen” azaz “Ezüst Tű” csak rügyeket tartalmaz, könnyed, édes, hosszan teázható. A “Bai Mu Dan” azaz “Fehér Bazsarózsa” már rügyekből és levelekből áll. A “Shou Mei” azaz “Az Örök Élet Szemöldöke” pedig majdnem teljesen levelekből. Ezért ez utóbbinak erőteljesebb, karakteresebb íze van.
A fehér teának szánt leveleket nem sodorják, nem sütik csak bambusz tálcákon megszárítják.
A levelek hosszabb száradásnak vannak kitéve, mint a többi teatípusnál, ezért száradás közben egy enyhén oxidálódnak. (barnulnak)
Ez pedig felerősíti a virágos, édeskés aromákat és ízeket.

A fehér tea a kínai öt elem tana szerint a víz elemet képviseli, segíti a vese működését és kiegyensúlyozó hatású.
A reggeli, délelőtti órákban a leghasznosabb a fogyasztásuk, amikor az éjszakai alvás után a szervezetnek szüksége van víz pótlásra.
A fehér teában lévő koffein csak egészen lassan oldódik ki, és a “Shou Mei”-ben a legalacsonyabb a mennyisége.
Híres kínai mondás a fehér teáról: “Egy évesen – tea, három évesen – orvosság, hét évesen – kincs.”


Filter