Nanzuo falu öreg Shengtai 2016

A teanövények kora 50 év körüli, természetes teakert. A teához egy rügy és két levél kombinációban használták fel az alapanyagot.

Zhang asszony a falujának legrégebbi természetes teakertjeit választotta ki ennek a teának az elkészítéséhez. Férjével együtt dolgozta fel a Nanzuo faluban található teagyárában. A Jingmai főfalutól 10 km-re található falu egyedülálló éghajlati viszonyokkal rendelkezik, amelyek különböznek a Jingmai hegység többi részétől.

A levelek hosszúak, a teakorong laza szerkezetű.

Kellemes, jó ivású, félúton jár a mindennapi és az ünnepi teák között. Édes karakterű, enyhe fanyarság jellemzi, amely jó hordozója az enyhe dohány és gyümölcsös zöldséges ízeknek. Érdekes, az ébresztő vize is édes már, mintha cukros lenne. Utóízében vadvirág mézes karakter is megjelenik, fűszeres teának mondanám.

357 gr-os korongokba préselték.

Jingmai – hegy történet

A Jingmai hegy híres hatalmas ősi teakertjeiről. A megművelt terület kétharmadát azonban fiatalabb ültetvények, úgynevezett természetes teakertek foglalják el. Az első ilyen jellegű ültetvényeket az 1970-es években telepítették Jingmai környékén. Ebben a korszakban a termelés növelése volt a fő cél; a teának olcsónak kellett lennie, hogy a tömegek számára is megfizethető legyen.

Abban az időben ezeket az új ültetvényeket az ősi teakertekhez képest előrelépésnek tekintették. Vegyszeresen trágyázták őket, rovaroktól és betegségektől növényvédő szerekkel védték őket; a gyomokat gyomirtó szerekkel fékezték meg, és a tea szedése gyorsabb volt, mint valaha, köszönhetően a teafák tetején lévő, jól metszett szedőasztaloknak.

Abban az időben a Pu-erh teát nem tekintették kivételes terméknek. Mindennapos tea volt, amelyet néhány megyei méretű gyárban kevertek és préseltek; évente csak néhány különböző teakorong volt kapható. Ezért a logika, amely e kertek Jingmaiban történő telepítése mögött állt, egyértelmű volt: a teakertek kezelési technikáinak korszerűsítése, kihasználva Jingmai magas fekvését és a helyiek szükséges szakértelmét a teatermesztés és -feldolgozás terén. A zöld forradalom elindult Jingmaiban.

A jingmai ültetvényeken termesztett tea különösen illatos volt, és a nagy menghai-i és lancangi teagyárak dicsérték. Abban az időben sok teaültetvény virágzott Jünnanban; ezt a lassú áremelkedés és az általános hazai fogyasztás növekedése támogatta. 2003 és 2007 között a „Puer bumm” a teaültetvények területének növekedéséhez vezetett, minden hegy több teát akart készíteni, egyre több teaüzletember hajtott egyenesen a hegyekbe, és akart egy tonnányi híres Puer teát.

2007-ben a piac összeomlott, és a teavilág megértette, hogy ez a növekedés csak egy rövid epizód volt a Puer tea szélesebb történetében. Az öreg növényekről származó tea ára az évek során tovább emelkedett, mert ezt az alapanyagot nem lehet újra előállítani. A Puer tea termelése Yunnanban többszörösére nőtt a tíz évvel korábbi szinthez képest. A kereslet növekedése ellenére a tea ára nem emelkedett; a verseny túl erős volt az alsó kategóriás piacon.

Egy új remény…

Abban az időben a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy a Jingmai hegy hagyományos teaültetvényeit úgynevezett „természetes teakertekké”, vagy kínaiul Shengtai Cha Yuan-okká alakítja át. A projekt a műtrágya- és növényvédőszer-használat csökkentését, az ültetvények sűrűségének csökkentését azáltal, hogy 5 teafából 4-et kivágnak, és árnyékfákat telepítenek a teakertekbe. Ez a projekt hivatalosan 2010-ben indult, és meglehetősen sikeresen zajlott. A helyi ellenőrzés és a pénzügyi ösztönzők révén a helyiek megváltoztatták a technikáikat, és azóta drámai mértékben csökkent a növényvédő szerek használata.

A Jingmai hegy természetes teakertjei nem biogazdálkodással működnek. A teatermesztők permetezhetnek gyomirtó szereket, általában akkor, amikor nincs idejük a gyomok mechanikus irtására; a rovarirtó vagy gombaölő szerek permetezése azonban a helyi kormány jóváhagyásához kötött, és azt kollektívan végeznék. Tudomásunk szerint manapság ritkák a kártevők és betegségek, miért van ez így?

Az a döntés, hogy a teaültetvényeken a teafák 80%-át kivágják, őrültségnek tűnhet; a cél mégis az volt, hogy az egyes fák között legyen hely. Egy hagyományos teaültetvényen a fák olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szedőasztalok egy szőnyeget alkotnak. Ez az egész teakertet sokkal sebezhetőbbé teszi a kártevők és betegségek terjedésével szemben, ezért az ilyen kertek leggyakrabban vegyszeres védekezésre szorulnak. A jingmai természetes teakertekben az egyes teafák közötti tér olyan puffert hoz létre, amely lelassítja a rovarok terjedését.

Ráadásul az árnyékot adó fák ültetése és a rovarölő szerek hiánya kedvező élőhelyet teremt a pókok számára. Ezek a természetes ragadozók további védelmet nyújtanak a kártevők és betegségek ellen a teakertekben. Az árnyékfák növekedésével egyre több ökológiai szolgáltatást nyújtanak: korlátozzák a napfényt, szabályozzák a hőmérsékletet, csökkentik a gyomok jelenlétét, tűzifát biztosítanak a főzéshez és a tea feldolgozásához, szerves anyagot juttatnak be, tápanyagokat pumpálnak a talaj mélyebb rétegeibe, és kényelmesebb körülményeket biztosítanak a teaszedők számára 🙂 .

Végül a trágyázás korlátozása – kétévente csak egyszeri trágyázás – korlátozza a növekedést és növeli a minőséget.

Jó döntés?

A hozamra gyakorolt hatás súlyos volt, de a jelenlegi helyzetben a kompromisszum nagyrészt megérte. A gyenge minőségű tea nem kelendő; a Jingmai a kiválóság imázsára törekszik, és a fiatal teakertek leveleinek minősége az új politika bevezetése óta javult. A friss levelek ára 2010 óta megnégyszereződött, és Jingmai nem küzd a teatermés értékesítésével.