A Fehér tea a legkevésbé feldolgozott teatípus, közel áll a tealevél természetes állapotához. Nevét a rügyeket borító apró fehér kis pihékről kapta. A teakészítő mesterek a kora tavaszi rügyeket és az első leveleket használják fel alapanyagként. Szüretkor kézzel, egyenként csipkedik le a rügyeket és leveleket – gépeket nem használnak – nehogy megsértsék a zsenge, érzékeny alapanyagot. Ezután – a legkiválóbb fehér teákat – a napsütésben szárítják, majd válogatják és csomagolják. A fehér teák szülőhazája Kína. Ezen belül Dél-Kínában, Fujian és Yunnan tartományokban készítik a legismertebbeket.  Yin Zhen (Silver Needle – Ezüst Tű), Bai Mu Dan (White Peony – Fehér Bazsarózsa), Gong Mei (Tribute Eyebrow – „Hódolati Tea”), Shou Mei (Longevity Eyebrow – „A Hosszú Élet Szemöldöke”) – egy-egy külön kategória a fehér teákon belül, mindnek megvan a jellemző szedési ideje és módja.

A fehér tea elegáns, lágy ízzel és halvány színnel rendelkezik. Illata virágos, gyümölcsös, édeskés, őszibarackra emlékeztet.
Azt mondják, a jó fehér tea ízében „meleg”, természetében “hűsítő” hatású. Nyári melegben is kitűnő ital, segíti hűteni testünket.

A korosabb fehér teákat Kínában hagyományosan orvosságként, is használják az immunrendszer erősítésére. Ízük karakteresebb, színük sötétebb. Antioxidáns tartalma kiemelkedően magas, alacsony csersavtartalma miatt kíméletes a gyomorhoz.

Fehér teákat jellemzően 80-85 °C fokon, hosszabb, akár egy perces felöntéssel készítsük el, érdemes kipróbálni, a csak rügyeket tartalmazó fehér teák esetén, hogy 90°C-os vizet használunk, rövidebb (fél perces) áztatási idővel számolva. Érdekes diós ízjegyek tudnak megjelenni csészénkben.